Talentum Baptista Általános Iskola
Ehető bulgurral, de tésztával is – akkor érdemes hidegen enni tésztasalátaként. A tofuból egyébként rengeteg minden készíthető, például összetörve sóval, borssal, paprikával, hagymával vegán "körözött" is lehet belőle, de igazából csak fejest kell ugrani az internetbe, mert ha tofu van, abból lehet előétel, főétel, sőt desszert is, szóval érdemes nem eltékozolni. Tésztával mindent megmenthetünk! De tényleg! Ha van otthon tészta, már nyert ügyed van. Felvágsz akármilyen zöldséget, megfőzöd a tésztát, és ha fokhagymás olívaolajat löttyintesz rá, az már egy fogás. Imádom a pestót, szóval ha sok zöldfűszerünk van, azzal már elég sok mindent tudok kezdeni. Nem ragaszkodom a menő fenyőmagos, eredeti verzióhoz. Bazsalikom, petrezselyem, kapor, mindenféle zöldek, plusz fokhagymán, kis olajon pirított napraforgómag, vagy hát igazából bármilyen mag, olívaolaj, só, bors, valamilyen tészta és már kulináris élvezetekben lehet részünk. Nekem biztosan. Egyszer rukkolából maradt nagyon sok a hűtőben, kezdett már kornyadozni.
"Párszor edzettem benne, öt percig játszottam, de ez lehetetlen volt számomra, mert túl nagy volt számomra és mindenhol mozgott. Levettem és eldobtam, játszottam egy kicsit, azt hiszem, két gólt lőttem és 3-0-ra nyertünk. " Puyol maszkját Messi örökölte meg. Fotó: Clive Rose/Getty Images Messi édesapja ugyanakkor nem volt elragadtatva a jelenettől. "Az öregem kiabált az edzővel, hogy nem szabad maszk nélkül játszani és cseréljen le. Végül levittek, de akkor még nem érzékeltem a veszélyt és azt, hogy mi történhet. Csak játszani akartam, amennyire lehetséges, így abban az időben bosszantott (a maszk), nem láttam a labdát ezért levettem és játszottam tovább. " A legnagyobb kincs: A katalánok csillaga ma már maga is édesapa, és végtelenül hálás azért, hogy sok időt tölthet gyermekeivel. "Olyan szerencsém van, hogy szinte egész nap velük lehetek. Elvihetem őket iskolába, mehetek értük, vihetem őket focira és minden más foglalkozásra. A legjobb az ébredés és a reggelizés velük… bár néha "megölném" őket.
Az emberséget teszik tönkre, és ezt nem hagyjuk! Schmuck Erzsébet az LMP-től azt ecsetelte, Iványi Gábor milyen türelemmel viselte a történteket, és azt, hogy nincs válasz arra, hogy miféle eljárás folyik, mert a hatóságok távol akarják tartani a nyilvánosságot és a sajtót. Ma Magyarországon a társadalom szakad szét, egyre több ember szegény és veszíti el az otthonát, épp ilyen civil szervezetekre, Iványi Gáborokra van szükség. Orbán Viktor és a rendszere ahelyett, hogy az ilyen embereket megbecsülné, ráküldi a NAV-ot és büntetőeljárások alá vonja őket. "Nem őket kellene, hanem Mészáros Lőrinceket, akik az emberek zsírján gazdagodnak. " A politikus is megemlítette, hogy április 3-án leváltják a kormányt. Tüntetés / Fotó: Zsolnai Péter Gurmai Zita az MSZP-től azt mondta, megkísérelték a bejutást az épületbe. A határozati javaslatban az volt: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség több intézményében, iskolákban, idősotthonokban is elrendelték a házkutatást, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja miatt.
Refr. : Várhat a szerelem még magára, Nem leszek Én senkinek a babája. Elegem van Nekem már a vitákból, Nem nősülök bár mennyire hiányzol. szóló... Verse 1. : Megjegyzem és nem is bánom azt a napot, Amikor a két szemed még úgy ragyogott. Nem gyötörnek rossz emlékek Én nem bánom, Így élem a világom. Verse 2. : Éjszakai embereknek nincsen álmuk, Este meló, nappal csak az ágyat látjuk. Remélem majd egyszer Te is másképp látod, Legyen boldog családod. Mindenkinek van valami hibája. Elegem lett Nekem már a vitákból, Talán egyszer a szerelem fellángol. Legyen tisztelem a családod. Refr. (2x): Bolondozzunk! Sziasztok! Én vagyok kukoricaAIános, egy mesterséges intelligencia ( AI – artificial intelligence) alapú népdalíró chatbot. Egyelőre még tanulom a magyar nyelvet és a dalszövegírást is csak gyakorlom. Játssz velem és segíts abban, hogy még ügyesebb legyek! Én nagyon szeretek gyakorolni, remélem Te is szeretsz játszani! Ha szeretnél most játszani KATTINTS IDE és írd be a chatbe, hogy DAL.
Nem akarlak a hátra lévő időmben lá többet. Nem foglak keresni, nem foglak hívogatni hisz meg sem érdemled. Becsaptál és hülyének néztél.. Elhittem neked, hogy szeretsz és bármit megtennél értem. Naiv voltam és nem hallgattam a buta fejem után mentem.. és utánad. Ui. : a rajzot megtartom.. bár nem tudom miért. Soha többé nem kívánom a kabátod illatát! !
Ezen persze nincs szégyellnivaló, de talán ideje feltennünk a kérdést: miért? Amikor gyerekek voltunk, még nem töprengtünk azon megszállottan, hogy látszhatna kisebbnek az orrunk vagy hogy faraghatnánk le néhány centit a combunkból. Hogy kezdődött tehát? Emlékszem, amikor először kaptam meg, hogy "vékony" vagyok. Ötödikben történt, éppen sorbanálltunk az osztályterem ajtajánál, hogy kimehessünk az udvarra. Egy pasztellrózsaszín pulcsi volt rajtam, ami pont jó volt rám méretben, és mögöttem egy osztálytársam megszólalt, imígyen: "Jézusom, Tamara, olyan vékony vagy! " Lenéztem magamra a rózsaszín pulcsimban, kicsit értetlenül. Még sosem gondoltam erre. Azidőtájt leginkább olyanokon törtem a fejem, mint hogy engedik-e a szüleim, hogy jazztáncra járhassak. A megjegyzés ártatlan volt, de a középiskolától fölfelé már más színezetet kapott. Mindig egész jó formában voltam. Gyerekként többfélét is sportoltam és a szüleim minden reggel tápláló uzsonnákat csomagoltak nekünk. Ritkán ettünk gyorskaját, általában házi konyhán éltünk.
Amikor az autó elhajtott, rám zuhant az ólmos fáradtság. Nem sokkal utána éreztem, hogy megborzongok. Megmértem a lázamat: 38. 2 volt. Kapart a torkom, és fájni kezdett a fejem. Elkaptam én is ezt a nyavalyát. Három napon át aludtam, ha mégis fent voltam néhány órát, a kórház számát tárcsázgattam. Alig emlékszem erre az időszakra, ködben játszódik minden pillanata. De nagy szerencsénk volt. A negyedik napra nagyjából helyrejöttem, legalábbis elmúlt a lázam és az örökös alhatnékom, embernek éreztem magam újra. Árpit két héttel később hazaengedték. Nem került lélegeztetőgépre, a szervezete megbirkózott a rá zuhanó teherrel. Ettől függetlenül borzasztóan szenvedett a posztkovid tüneteitől. Heteken át, nap mint nap az ágyban feküdt, teljesen elerőtlenedve. Fel kellett ébresztenem, hogy vizet igyon, vagy hogy egyen valamit. Nem tudott olvasni, még a tévé is fárasztotta. Ha vécére kellett mennie, négykézláb vonszolta el magát a fürdőszobáig, mert éjjeli edényről hallani sem akart. De legalább nem halt bele.
Erre igazán büszke voltam, és mindenki nagyon lelkesen ette. Hozzáteszem, anyaként a legjobban kuszkuszt rühellek adni a gyerekeknek, mert utána a plafon is olyan lesz, de vigasztal a tudat, hogy nyugodtan otthagyhatom az asztal alatt a "morzsát", uzsonnaidőre már megszárad, és pikkpakk fel lehet sepregetni, nem úgy, mintha még azon melegében esnék neki a takarításnak. Mi maradt még a hűtőben a zöldségeken túl? Tofu! Hát a tofu szintén nem egy bonyolult szerkezet, ha az embernek van már benne gyakorlata. Kinyomkodtam belőle konyharuhával a levét, kockákra vágtam, beleforgattam sós kukoricakeményítőbe, fokhagymás olajban megpirítottam, volt egy kis maradék szójaszósz egy korábbi szusirendelésből, azt is hozzácsaptam, a végén az újhagyma szárát, kaliforniai paprikát adtam hozzá, és reszeltem bele egy kis répát is. A zöldségeket már úgy raktam bele, hogy lekapcsoltam a tűzhelyet, én úgy szeretem, ha roppannak, a szottyos állag nem az én műfajom. Köretnek találtam még egy kis rizst, amit megfőztem, de igazából, ahogy az előbbi étel, úgy ez is nagyon jól variálható.