Talentum Baptista Általános Iskola
A gyakorló szülők nagy része találkozott már azzal a jelenséggel, hogy óvódás gyermeke néhány napig (hétig) estéről estére ugyanazt a mesét kéri, vagy időről-időre visszatér hozzá. A szülő nem is érti, és valószínűleg a gyerek sem tud rá magyarázatot adni, hogy miért nem választ végre új esti mesét, mi tartja vissza az újabb, más kalandtól, újabb kihívástól. A szülő már lefordul a fotelból unalmában, mikor estéről-estére a szegény szabólegény turpisságának győzelmét kell elzengenie, vagy már megint Ariel, a sellőlány úszik át a nappali légterében, ez utóbbi még ráadásul meglehetősen hosszasan is. Már a macska sem ugrik fel az ablakpárkányra, annyira megelégeli a gyermek szívének oly kedves történetet. Mi az oka ennek a beragadásnak? Kell-e aggódnunk amiatt, hogy gyermekünk talán valamiért leállt a fejlődésben, túl fáradt, esetleg sok neki a világ, vagy ki tudja, mit jelez ez a beszűkült időszak? Egy adott meséhez való időleges kötődés a gyermeki fejlődés része. A mesének szerteágazóan sokféle szerepe van a világgal ismerkedő gyermek számára.
Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában. Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval Forrás: Thinkstock Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek. S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban.
Minél hasonlóbban zajlanak az esték, annál könnyebb elfogadnia, hogy a mese után már az alvás ideje közeledik. Megnyugtató az is, hogy a mese hétfőtől szerdáig nem romlik meg, mint az almaszósz, hanem egy minden ízében újra élvezhető termék. A másik lehetőség az, hogy az adott mesében választ kap egy őt épp aktuálisan foglalkoztató nagy horderejű kérdésre. Lehet, hogy olyan kérdése van, amit nem mer feltenni, még valószínűbb, hogy meg sem fogalmazza, hogy mi okoz számára problémát, de a válasz ott van valahol a szövegben. Mi történik azzal, aki hazudott, megbocsátanak-e neki? A legkisebb királyfi győzelme után mi lett a középső királyfival? A sárkány ellen van-e valami hatásos fegyver? Hapci törpe tüsszögését elfogadták-e a többiek? Ebben az időszakban azzal tudjuk jól segíteni gyermekünket, ha különösebb értetlenkedés nélkül elfogadjuk a kérését, és újra elmeséljük neki a (minden)esti meséjét. Érdemes közben figyelnünk, hogy melyik rész vált ki belőle mohó érdeklődést, akár izgalmat is.
Ha rendkívül tetszett ez a fost, adományozhatsz egy-két piros aranyat u/Vormy felhasználónak, ha ide írod, hogy +pirosarany. Erre a fostra eddig 0 piros arany érkezett, és u/Vormy felhasználónak összesen 37 darabja van. Én csak egy kicsi robot vagyok, ha többet akarsz megtudni rólam, vagy valami problémát észlelsz velem kapcsolatban, ezt itt teheted meg. Ha nem működnék próbáld meg megnyitni ezt a linket.
Most egy-egy mese található mindhárom SIÓ 1, 5 literes gyümölcslé dobozán! Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak a királynak volt három igen szép leánya. Elindult egyszer országot járni, tudni akarta, elégedettek-e a népek. Videótár Ha még több mesét szeretnél olvasni, folytasd a keresgélést a Magyar Olvasástárság (HunRA) vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán! Támogatóink: kapcsolat | események | kampányanyagok created by Carnationgroup
December 6-án, Mikulás napján Zelk Zoltán meséjével kedveskedünk a kicsiknek. A Mikulás bácsi csizmája egy igazán kedves esti mese lesz ezen a napon. A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte: - Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot! Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte Forrás: Thinkstock Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe. Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát.
S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát. - Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok. S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak: Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik... Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába Forrás: Thinkstock De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom.