Talentum Baptista Általános Iskola
Belseje és szobrászati díszítése stílusában hasonlít a pesti belvárosi templomhoz, ennél erősebb stílust a pécsi székesegyház képvisel. A kolozsvári Szent Mihály-templom 1532-ben készült sekrestye ajtaját nem itthon készítették, hanem készen vitték Kolozsvárra. A polgári építészetben ekkortájt Kolozsvár került középpontba, a mohácsi vész után pedig a reneszánsz a hadépítészetben mutatta meg magát erőteljesebben. Erről a Baranya megyei Márévár építészeti stílusa tanúskodik. Sírkőszobrászat Kinizsi Pál feltételezett sírköve A reneszánsz természetesen ezen a területen is megmutatkozott, mivel a kor emberei a - számukra oly fontos - síremlékszobrászatban is alkalmazták. A humanista Vitéz János, aki 1472-ben halálozott el, palotáját reneszánsz árkádokkal díszíttette, síremlékét pedig gótikus stílusban faragtatta ki. Még Szapolyai Imre nádor 1487-ben készült és Szapolyai István 1499-es sírköve is gótikus elrendezésű, de már jelentős mértékben tartalmaz reneszánsz elemeket. Az igazi stílusváltás a Jagello-korban játszódott le, Bakócz Bálint sírköve az egyik első reneszánsz sírkő-alkotásnak tekinthető.
Nagy Dávid
ügyvéd), itt végezte a középiskolát. Murvai Miklós kérdésére elmondta: nem könnyű háromgyermekes családanyaként két állásban is helytállnia, de szakmabeli férje megértő, és a nagyszülők is sokat segítenek a gyermekek gondozásában. Az est indításakor Rónai Zoltán csikys diák mondta el Vajda János Mátyásról szóló költeményét, dr. Sarkadi Nagy Emese pedig (szakemberhez méltóan) azzal indított, hogy a vetített képes előadás anyaga jórészt nem saját kutatásokból származik. A kb. egyórás értekezés azonban arról győzte meg a hallgatóságot, hogy az előadó alapos ismerője a témának, még ha az nem is kimondottan a szakterülete. Részletesen szólt a korabeli budai palotáról (annak három udvaráról és a környező épületekről – amennyit azokról a legújabb kutatások fényében tudni lehet), majd Mátyás udvarának második helyszínéről, Visegrádról. Szó esett, egyebek közt, a budai palota mázas majolika táncparkettjéről, a visegrádi Madonnáról, a díszes reneszánsz (Herkules) kútról, Mátyás kincstáráról, a Corvinákról, sőt bizonyos erdélyi (brassói, medgyesi) vonatkozásokról, hatásokról – a részletes ismertetés nyilvánvalóan lehetetlen.
A célkitűzésnek megfelelően a kiállítás meghatározza és bemutatja azokat a városokat és műhelyeket, ahonnan az export majolikák Magyarországra érkeztek. A korai, kísérletező időszak emlékei mellett a kiállítás a teljességre törekedve bemutatja az itáliai majolikaművészet magyarországi emlékeit, és általában a majolikaművészet hatását az Alpoktól északra. Végezetül a kiállítás kitér a majolikaművészet kiterjedésének korszakára is a 16. század első évtizedeiben. A hazai régészeti emlékek, töredékek, valamint a Budapesten és más múzeumokban őrzött, párhuzamba állítható analógiák együttes bemutatásával a kiállítás lehetőséget teremt a történelmi bizonyítékok élményt nyújtó értelmezésére. Az Iparművészeti Múzeum kiállítása és annak tudományos igénnyel megírt, többnyelvű katalógusa összegzi és továbbviszi az utóbbi kutatások eredményeit. A kiállítás egységei I. A majolikaművészet eredete és főbb itáliai központjai a 15. században A kiállításnak ez az egysége bemutatja a majolikaművészet eredetét, néhány kiemelkedő darabbal illusztrálva a Közel-Keleten kialakult, majd arab közvetítéssel Spanyolországban is megjelent új luxusműfaj korai történetét.
Az Itáliában a 14 századtól készített ún. fél-majolikát (főbb központjai: Orvieto, Faenza, Pesaro) spanyol hatásra váltotta fel a valódi majolika, a 15. század közepe táján. A kiállításnak ez az egysége bemutatja az itáliai majolikaművészet főbb központjait, az Iparművészeti Múzeum és a faenzai Nemzetközi Kerámia Múzeum anyagára támaszkodva. Alegységek: I. 1. Az itáliai majolika közel-keleti és mediterrán előzményei (1. 1-1. 20) I. 2. Az itáliai fél-majolika és a majolikaművészet kezdetei (1. 21-1. 30) I. 3. A 15. század végének itáliai majolika-központjai (1. 31-1. 51) II. A majolikaművészet emlékei a magyar királyi udvarban A 15. század közepétől kezdve az Alpoktól északi Európa számos központjában megjelentek az itáliai majolikaművészet emlékei. Az Itália és Németalföld közötti kétoldalú luxuskereskedelem, a Németalföldön megnyitott firenzei kereskedőházakban megjelentek a jellegzetes kék-fehér díszítésű majolika tárgyak (vázák, tálak, albarellók). A majolika terjedését a régészeti leletek mellett a korszak németalföldi festészetében is jól nyomon lehet követni, majd a század második felében hasonló emlékek Európa más tájain is megjelennek.