Talentum Baptista Általános Iskola
A film végére viszont már az válik a kérdéssé: lehetséges-e, hogy nem kizárólag anatómiailag képtelenek ketten együtt elérni, amire vágynak? Lehet-e, hogy nem csak a sejtjeik nem kompatibilisek egymással? De a film szimbolikus rétege amúgy is végig erős: a főhősök piackutatóként dolgoznak, így a fókuszcsoportokon mintegy mellesleg elhangzó mondatokat – például férfi és női szerepekről – is lehet értelmezni a sztori tükrében, és az örökbefogadáshoz kötelező körök alatt elhangzó dolgok sem csak a gyerekvállalásra vonatkoznak, ahogy más, a szavakon túli jeleket is serényen használnak az alkotók, például a pár két tagjának hozzáállását a gyerekvállalás olyan praktikus kérdéseihez, mint a babakocsi-vásárlás vagy a gyerekszoba kialakítása. Ugyanakkor talán épp a film ennyire jól felépített intellektusa az, ami miatt érzelmileg kevésbé tud működni, na nem mintha a kettő feltétlenül ki kellene, hogy zárja egymást – mindenesetre a Legjobb tudomásom szerint agyban sokkal erősebben tud hatni, mint zsigerileg.
Ahogy azonban újabb és újabb részletek derülnek ki, úgy inog meg mindez: a nő története egyre változik, az állítólagos erőszaktevő egy rendesnek tűnő tanár, és a rendőrség álláspontja szerint a nő szavain kívül semmi bizonyíték nincsen az esetre, ezzel párhuzamosan kezd kételkedni Dénes abban az egyetlen dologban, amiben nem szabadna: a felesége igazmondásában. Ez érthető módon tovább ront a helyzeten, és éket ver a közé a két ember közé, akiknek most minden eddiginél jobban össze kéne tartaniuk. A Legjobb tudomásom szerint egyben párkapcsolati dráma, ahol épp az egyik legsúlyosabb trauma szolgáltatja a konfliktus gyújtópontját, az erőszak tényétől elvonatkoztatva is rámutat Dénesék kívülről harmonikusnak tűnő, ám belülről kiüresedett kapcsolatára: a bizalmatlanságra és az egymással kommunikálás teljes csődjére. Nóra az esetről nem tud beszélni férjével, Dénesnek viszont fogalma sincs, hogy az önjelölt nyomozáson túl hogyan segíthet a feleségén: egyikük kezében sincsen ott az iránytű a traumához, fogalmuk sincsen, miként találják meg közösen a kiutat a helyzetből.
Dénes a felesége mellé áll, támogatja, személyesen is megpróbál utánajárni, hogy mi is történhetett azon a bizonyos éjszakán. Még az elkövetőt is felkutatja, de az igazság kiderítése közben összezavarodik, és miközben folyamatosan derülnek ki újabb részletek, végül kételkedni kezd Nóra vallomásában. A történtek, és a feszültséggel teli napok mélyebb kapcsolati problémákat is előhoznak, ahol a kölcsönös elhallgatások, féligazságok, hazugságok, és vádaskodások után végül ki nem derül az igazság. Az eset és annak feldolgozása azonban nem csak a pár kapcsolatát teszi próbára, hanem az örökbefogadás folyamatára is árnyékot vet. A film egyedisége abban is megmutatkozik, hogy nem az áldozat, hanem a közvetlen hozzátartozó, a férj szemén keresztül látjuk a történéseket, reakciókat. Ő a maga módján próbál segíteni a feleségének, aki ezt előbb elutasítja, majd a saját eszközeivel igyekszik túllépni a traumán. A történet többek között olyan témákat vet fel, mint az áldozathibáztatás, a diszfunkcionális kapcsolatok, a bürokrácia útvesztői, a közvetlen környezet reakciói, a közösségi média hatása, és a továbblépés lehetősége.
Legjobb tudomásom szerint Dráma 2021 A történet főszereplője Nóra és Dénes, egy fiatal házaspár. Dénes feleségét egy éjszaka nemi erőszak éri. Az ellentmondásos tanúvallomások miatt és a bizonyítékok híján a rendőrség nem tud igazságot tenni az ügyben. A férj először felesége mellé áll, támogatja, személyesen próbál meg utánajárni, hogy pontosan mi is történt azon az éjszakán, a későbbiekben azonban az eset feldolgozása próbára teszi a kapcsolatukat. A pár különösen nehéz helyzetbe kerül, mert mindez épp egy örökbefogadási folyamat végén történik, és a történtek befolyásolják a döntés kimenetelét. A film még nem található meg a műsoron.
Legjobb tudomásom szerint Dráma 2021 Szereplők Bodolai Balázs, Hámori Gabriella, Fenyő Iván Rendező Lőrincz Nándor Premier 2021. december 16. Korhatár Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Időtartam 2 óra 3 perc A magyarországi mozikba december 16-án kerülő film egy örökbefogadó házaspár kálváriáját mutatja be, miután a nő azt állítja férjének egy átmulatott éjszaka után: szexuálisan bántalmazták. A film vállalása és különlegessége, hogy ez a téma rendhagyó módon a férj szemszögéből látható. A film még nem található meg a műsoron.
Ami nem azt jelenti, hogy úgy semleges maradna a néző, és ez elsősorban Hámori Gabriella minden közhelyet messziről kerülő, így mindvégig izgalmas, sokrétegű alakítása miatt van így. A színésznő játékáról sokat elmond, hogy sosem látni az ilyen szituációban leginkább kézenfekvőnek tűnő szituációban, zokogva: ha sír, azt is úgy játssza el, hogy legyen benne valami csavar, akár hátat fordítva a kamerának, némán, akár csak a tehetetlenség és a megalázottság miatt kicsordult könnycseppel. De Hámori pontosan tudja, hogy a könnyeknél sokkal többet tud mutatni eleinte akár a rendellenesnek tűnő némaságával, máskor pusztán néhány idegesen rángó arcizommal, és a szemeivel, amelyekben egyszerre van ott a düh, a rettegés, az eltökéltség a felejtésre és a kétségbeesés amiatt, hogy ez mégsem sikerül, miközben szinte remeg az egész teste attól a feszültségtől, ami a helyzet megoldhatatlansága miatt járja át végig. Partnere, a főképp a kolozsvári színházban játszó Bodolai Balázs ezzel szemben inkább egy alapgesztusra – pontosabban egy alapgesztus hiányára – építi fel a figuráját: zárt és zárkózott személyiségű férfit játszik, aki nem engedi kiülni az arcára az érzelmeit, sőt, aki talán még azelőtt elfojtja azokat, mielőtt átfordulhatnának mimikába.