Angyal Tanfolyam Vélemény
3. hét Mennyei jó és pokoli rossz Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi a mennyei jó és a pokoli rossz. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte egy angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal. A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt mert a kanalak, amik az asztalon hevertek, oly hosszúak voltak, hogy nem érték el velük a szájukat. Kinyújtották karjukat, hadonásztak, egymást verték fejbe, de a szájuk üres maradt. Éheztek, habár rengeteg étel feküdt előttük. Az ember tudta, hogy sikításuk és ordításuk a legrosszabb rossz. Mivel megismerte a tudást, az ajtó bezárult előtte.
Angyaltanfolyam Alianaval | Önmegvalósítás.hu
A holló is szeretett volna tenni valamit, de félt, hogy csúnyaságával és rettenetes károgásával csak megijeszti Isten fiát. Felült hát az istálló gerendájára, és csak a magasból nézte a gyermeket. Egy aranyló szárnyú angyal egyszer csak odasuhant mellé, és megszólította: – Ne búslakodj, és ne félj! Menj oda hozzá bátran, hisz te tetted érte a legtöbbet, egyik madár sem lenne itt, ha te nem kiáltod szét a jó hírt! A holló óvatosan leröppent a többi madárhoz a gyermek bölcsője mellé. A kis Jézus ránevetett, és a fekete madár szívéből eltűnt az irigység. (Francia legenda) 0. nyitó történet ADVENT ANGYALAI Azt mesélik, hogy advent idején négy angyal érkezik a Földre… Az első, csak jár-kel az emberek között, de azok annyira "készülődnek" az ünnepekre, hogy sokszor észre sem veszik, ki van közöttük. Az angyal, azért száll le az égből, hogy megnyissa a lelkeket egymás felé. A második angyal aranyszálból szőtt kosarat tart a kezében. Ez a kosár nagyon törékeny, de az angyal türelmes és kitartó, embertől emberig haladva kutatja azt, amivel megtöltheti.
- ŐrizlekTéged.hu
- Angyal tanfolyam vélemény teljes
- Angyal tanfolyam vélemény 9
Mert mikor hívunk égi segítséget általában? – ha baj van. Igaz? Ha baj van, akkor megjelenik az árnyék, és annak minden folyománya. Jól jön ilyenkor a forró drót – oda FÖL. 5. Az Őrangyalodat mindig hívhatod. Vele a földre érkezésed előtt "lepaktáltál" és kezébe adtad ez életed Nagy Könyvét. Ő tudja, hogy mi a jó, a valóban jó Neked. Tud is segíteni. Van egy tanítványom, aki folyton elkergeti, és aztán hív, hogy baj van, elküldte az Őrangyalát. Az Őrangyalnak nagyon beszédes a neve: őrzi az életed, vigyáz, hogy a feladatodat elvégezd, és nem haragszik meg, nem megy el, nem hagy el Téged. Csak végzi a dolgát. Nem tudod elkergetni. – Még szerencse!!! 🙂 6. Rendrakás, szépítgetés belül. Természetes gesztus, működési folyamat a sóhaj. Úgy jólesik néha. Jólesik, mert ilyenkor a mérgek (na nem a testi, hanem a szellemi, lelki mérgek) távoznak a szív mezőn (mellkas) keresztül. Ezt a természet adta lehetőséget kihasználva végzünk nagytakarítást a testben. Nemcsak nagytakarítunk, hanem ha már rend van, akkor egy kicsit hangolunk is a rendszeren egy nagyon egyszerű módszerrel, angyali segítséggel.
A kis fa arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Éjjel a fácska vágyakozva nézett a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt és kiabált nekik: – Szeretnék kincsesláda lenni! Beborítva arannyal, és telve gyönöyrű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon! Múltak az évek. Eső jött, aztán napsütés, és a kis fa egyre nagyobbra és egyre magasabbra nőtt. Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta: – Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem. És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. – Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd. Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került elő. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát, amikor egy éjjel angyalok szálltak és egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt.
– Jó hír! Jó hír! – énekelték. – Jó hírt hoztunk! Megszületett Betlehemben Isten fia! Tudja meg minden élő! Eredj, holló, vidd a jó hírt, mond el a többi madárnak is! – Miért pont én? – károgta a holló. – Még hogy pont én? Én vagyok a legrútabb a madarak között, a hangom is csúnya… Miért pont én? – Menj, indulj, rád esett a választásunk, te leszel a hírvivő! – fuvolázták égi hangon az angyalok, majd huss, egy szempillantás alatt eltűntek a sötét égbolton. Keringett a magasban, gondolkodott a fekete holló: – A madaraknak bármi áron meg kell tudniuk a jó hírt. Kis idő elteltével leereszkedett egy faágra és hangosan rikoltozni kezdett: – Megszületett a Megváltó! Ma este jött világra Betlehemben! Rettentő károgását minden madár meghallotta, de senki sem gúnyolta ki, csak csicseregve megköszönték a jó hírt, és már repültek is mind Betlehem felé. A holló követte őket. A betlehemi istállóban valóban ott feküdt egy kisded. A vörösbegy a tenyerébe szállt, a fülemüle és a pacsirta édes altatódalt zengett neki, a többi madár körberepkedte, és a kis Jézus gurgulázva kacagott.
