Talentum Baptista Általános Iskola
Alan Rickman halálát családja erősítette meg, a színészt rákbetegsége győzte le. Alan Rickman 1946-ban született Londonban. Édesapját gyermekkorában elvesztette, gyászát színészkedésbe fojtotta, gyakran lépett fel iskolai előadásokban. Érettségi után grafikus lett, de a színház folyamatosan vonzotta, így inkább áttért a színpadi alakításokra. Ezután fedezte fel a filmipar, kisebb szerepek után kapta meg a lehetőséget, hogy a Drágán add az életed! főgonoszát, Hans Grubert alakítsa. Ezzel az erős performansszal került Hollywood élvonalába, utána karrierje egycsapásra beindult. Szerepelt a Robin Hood - A tolvajok fejedelmében, az Értelem és érzelemben, vagy például a Bob Robertsben. A Harry Potter regények megfilmesítésekor kapta meg a bájitaltan morózus professzorának, Pitonnak a szerepét, akiről a történet végén derül csak ki, hogy valójában a jó oldal egyik legerősebb alakja. További említésre méltó alakításai közt feltűnnek olyan filmcímek, mint a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya, A parfüm: egy gyilkos története, illetve az Igazából szerelem.
A színész és a színésznő első közös filmje az 1995-ben bemutatott Értelem és érzelem, amit még jó pár másik közös munka követett, mint például a Rickman által rendezett Téli vendég, amiben a színésznő játszotta a főszerepet. De együtt játszottak az Áruló csókjában, a The Song of Lunch című filmben és a Harry Potter filmsorozatban. Dogma (1999) Az ezerarcú színész nem csak gonosz karakterként vagy hősszerelmesként állta meg a helyét. Bebizonyította, hogy a komédia is az ő asztala, ha ahhoz tartja kedve. Kevin Smith Dogmájában ő testesítette meg Metatront, azaz az Úr hangját. Bár a szerep nem volt nagy, a jelenet, amikor Rickman letolta a nadrágját, a film egyik legemlékezetesebb pillanatává vált. Angyalként ugyanis mindössze annyi látszott a lába között, mint amennyi Ken babánál is. Azaz semmi. Sweeney Tood, a Feel Street démoni borbélya (The Demon Barber of Fleet Street, 2007) Egy újabb negatív karakter, amiért szintén nem lehet gyűlölni. Alan Rickman úgy tudta megformálni a gonosz szerepeket, hogy mindig csempészett beléjük némi eleganciát, és akármilyen ördögi történettel ruházták fel, ő abban is megtalálta a karakter lényegét.