Talentum Baptista Általános Iskola
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Babits Mihály HERCEG, HÁTHA MEGJÖN A TÉL IS! 1911 ÚJ LEONINUSOK Teljes szövegű keresés Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.
*-*Csajsziii*-* kérdése: Figyelt kérdés Valaki tudna segíteni a vers elemzésében?? Fontos lenne. Sajnos még nem érkezett válasz a kérdésre. Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek! Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2022, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi. "
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a púszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ: jer velem, árva virág! Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrün csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar: boldog az, igy aki hal. (Babits Mihály: Új leoninusok) A leoninus rímes- időmértékes versforma. Olyan disztichon, amelyben a verssor közepe rímel a verssor végével. Tágabb értelemben, minden rímekkel ellátott antik időmértékes versforma. A bizánci költészetben fejlődött ki, amikor ez a késői görög költészet keleti hatások folytán megismerte a rímelést.
Új leoninusok - YouTube
Hirdetés Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a púszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ: jer velem, árva virág! Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrün csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar: boldog az, igy aki hal. Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály versét! Mi a véleményed az Új Leoninusok című írásról? Írd meg kommentbe!
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.