Óévi Keresztyén Versek – Siklós József | Keresztyén Versek | 5 Oldal

A Gecsemáné kertben vérrel verejtékezett Legyőzve a halálfélelmet s a kísértéseket. Ő ki maga volt a végtelen szeretet, kiitta érettünk a keserű kehelyt. Szent arca és háta az ütésektől vérzett, a szenvedések útján vitte bűneinket. Arcul verték, kigúnyolták, leköpdösték, bántalmazták! Öklükkel ütötték, szemét lekötötték, Isten ártatlanját, mint gonosztevőt vették. Mint a bárány semmit sem szólt, bűn benne egy morzsa sem volt. Mégis Pilátushoz vitték, s ólomgolyós szíjjal ütötték! Kezébe nádszálat tettek, azzal is fejére vertek. A töviskoszorút fejére nyomták, s mint zsidók királyát kigúnyolták. Szomjúhozott, s kínálták az ecetet és epét, Neki, aki hordozta a világ összes bűnét! Keresztre feszítve két lator közé, felemelte fejét a szürke egek felé. Kínzó fájdalmak közt, melyek bűneinket fedik, Kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, Majd ismét felkiáltott, ahhoz aki a SZERETET, "Én Istenem, Én Istenem miért hagytál el engemet? " Midőn két tőr járta át testét, bűneinket megfizetve kilehelte lelkét.

Óév – Szilveszter | KERESZTYÉN VERSEK
Ovisoknak
Prédikációk textus és lekció szerint
Siklós József | KERESZTYÉN VERSEK | 5 oldal
Kicsiknek

Óév – Szilveszter | KERESZTYÉN VERSEK

Voltak próbák, betegségek, derűs és borús napok, Bár zajlott az élet – tenger, nem nyeltek el, a habok! Jézus, nem hagyott magamra, hosszú vándorutamon, reménységem: minden nappal, közelebb az égi hon! Itt élek a földön ugyan, mert testem porból való, ám a lelkem halhatatlan, földről, mennybe szárnyaló! Elmerengtem életemen, ajándékba kaptam én, elvesztettem, visszakaptam, Jézus vére érdemén! Ajándékod az életem, Atyám rendelkezz vele, hozzád vágyódó lelkemnek, nálad lehessen helye. És ha egy nap, véget ér majd, hosszú földi életem, kristálytisztán zendülhessen, trónod előtt énekem. XII. 9. "Parttalan Óceán, ki mérhet föl Téged? Örökkévalóságod körülvesz Téged, isteni Fenség! " "Táplálkozunk belőled, ó, Élet Kenyere, és sóvárogva kívánunk megelégedni belőled, iszunk belőled, a Forrásból, és szomjazik lelkünk, hogy beteljünk veled. " - Bernát - Becsületes élet. Becsületes élet, népszerűtlen máma, nő az üzérkedők, és a csalók száma. Miként lehet könnyen, gyorsan gazdagodni, mások rovására, egyre gyarapodni.

Ovisoknak

Az örök életre: hányan lesznek készen? Az örök életre, menve harcon, vészen. Csillagok ösvénye: dicső fényben ragyog, láthatatlan mezben, járnak ott: angyalok. Csillagok ösvényén, vár minket, Istenünk, dicső országában, készített helyt, nekünk! Az új Földön vár ránk, csodaszép városunk, égi Jeruzsálem, lesz örök otthonunk. Sátán, bűn és halál: ki lesz abból zárva, áldott Atyára lel: senki nem lesz árva. Most még nem láthatjuk, a csodás szebb hazát, csillagok ösvénye: lesz - e majd odaát? Titkok az Úréi: nekünk legyen elég, Atyánkhoz mehessünk, ha majd el jő a vég! Megtelik hívőkkel: örök, aranyváros, elsőként látta meg: hű tanítvány, János. 14. Megváltónk kebelén! Ha lelked még nem Jézusé, elkárhozol, drága lélek, Jézus nélkül egyre többen, kárhozatba, mendegélnek. Jöjj Hozzá ma, és ne holnap, drága lélek, Jézus vár rád, váltságodat, elrendezte, joggal várja, lelki hálád! Jézus szíve, oly hatalmas, lelkek várásával tele, bátorsága, védelmet ad, minden hívő, elfér bele! Minden napon, mely rád ragyog, beszélj Vele, imádságban, s ha haza hív, élhess Vele, Atyja dicső országában!

Prédikációk textus és lekció szerint

Siklós József | KERESZTYÉN VERSEK | 5 oldal

Diétás meggyes pite | Receptváros
Óév – Szilveszter | KERESZTYÉN VERSEK
Prédikációk textus és lekció szerint
Siklós József | KERESZTYÉN VERSEK | 5 oldal

Kicsiknek

Isten szeme, menny honából, szeretettel tekint le ránk, nem is tudjuk: hogyan várja drága szíve, kérő imánk. Karácsonyi ajándéka, nem világi, mert az véges, új élet az, és üdvösség, amely örök, dicsőséges! Királyi szent ajándékát, csak kevesen várják itt lenn, pedig ajándéka nem más, mint maga a, Fiú Isten! Pecznyík Pál Celldömölk 2013. 16. Túrmezei Erzsébet: Gyertya Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe' forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el. Félreteszem karácsonyfára. Majd a lángjába néz szemem, s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen. Sok betegsége, ferdesége, törött volta nem semmiség-e, ha ott lobog az ágon, s vezérlőm, világom, útmutató fény Betlehem felé? Tekintetem sugarát issza, lelkem száll századokon vissza: a nagy csodát csodálja újra és megremeg belé.

Mennyi gyönyörű ajándék ez, s most múltam még csak harminc éves! Ma is jóságodban fürödtem, s én semmi, semmi jót se tettem, pedig tisztem az: mit kezed adott, tovább adjam, mint drót az áramot. Ó segélj, hogy mint gazdagon megáldott, szórjam – tükör a fényt – a Te jóságod, Ne legyen meddő több napom soha, ragyogjon rólam Lelked mosolya, add, hogy mindenkit egyformán szeressek s áldó jobbkezed egy íze lehessek. Bódás János EGY ÉS EZER 2 Péter 3:8 Egy nap = ezer esztendő! Egy nap… észrevétlen elsuhanó! Nálunk semmibevetten tovaszállhat. S ezer esztendő nálad! Milyen egészen másképp járhat isteni órád, Örökkévaló! Ha te így méred időnk, életünk, milyen súlya van minden pillanatnak! Pillanatok éveket jelenthetnek. Évek pillanattá zsugorodhatnak. S mindegyikért felelősségre vonsz, amikor számot vetsz velünk. Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be! Segélj belesimulni terveidbe, érezni súlyát minden pillanatnak! Mindet szeretni és szolgálni adtad, hogy így találjon: boldog szolgálatnak – akár egész kicsinynek, akár nagynak – hűségében az Úr, az Eljövendő!